A héten megérkezett az új dildóm. A kettes számú farok a fiókomba :D Igaz, úgy voltam vele, hogy most még nem fogom használni úgysem, mert megvan, de majd eljön az ideje, addig megnézni meg lehet :) Amióta egy oldalon feljövő reklámban láttam gifen mozgásban egy ilyesmi játékszert, mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen lehet. Csak néztem azt a gifet ahogy az a szépen kidolgozott műfarok mozog előre-hátra hmm. A szimplán vibrációs játékszerek sosem keltették fel annyira az érdeklődésemet, de egy lökő, dugást imitáló farok már annál érdekesebb! Mindig is a realisztikusabb dildók tetszettek, minél kidolgozottabb, minél elethűbb, annál jobb. Nézni hogy tényleg egy „farok” akar belémhatolni. Aztán végül elérkezett az idő.. Amikor megérkezett a csomag, elsőként csak kivettem a leírását a diszkrét fehér dobozból hogy elolvassam kb hogyan is működik. Eddig egy dildóm volt amit néha használtam, az új szerzemény kidolgozottabb és nagyobb, mint az elődje. Azzal ritkábban játszadozta...

  Kedves követőim! Hálás vagyok nektek a sok üzenetért, támogatásért és azért a rengeteg lelkes visszajelzésért amit kaptam tőletek az évek alatt és hogy hallgatjátok, nézitek a tartalmaimat . Nem is tudom megszokni, újra és újra leesik az állam ,felcsillan a szemem mikor olvasom a gondolataitokat és mindazt amit kivált belőletek a hangom és a gondolataim. Mostanság már egyre több az üzenetem is és kezd egyre nehezebbé válni ezeknek a kezelése, mert nem tudok sajnos annyi felé szakadni, de ha megkésve is próbálok mindenkinek válaszolni. Köszönöm, hogy simogatjátok a lelkem :)) Sokszor mosolyogva olvasom ezeket a visszajelzéseket és ezzel szebbé teszitek a napjaimat. :) Nagyon sok biztató levelet kaptam és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a mai napig készítem a hangfelvételeket. Komolyan álmomban sem gondoltam volna, hogy ez az egész ide vezet majd.. amikor elkezdtem írni, hogy egyáltalán valaki elolvassa ...és évek után a hangomat megmutatva egyre többen és többen követt...

  Egy ideje érlelem már a gondolatot, hogy írok erről a témáról is két külön gondolatban. Az egyik a saját testem részéről,másik oldalról pedig hogy hogyan is szoktam rá a pisi videókra. Kezdjük akkor az elsővel: 1) A pisi és az orgazmus esete. Megszámolni sem tudnám hány alkalommal történt már meg velem, hogy a visszatartás miatt (nem pisilés közben!) következett be a kellemes érzés. Olyan rég óta van ez így, már tiniként is tapasztaltam, meg sem tudnám mondani milyen sokszor fordult elő. Valahogy sosem gondoltam bele hogy miért is van ez így, csak megtörtént amikor épp úgy jött ki. Később valamilyen cikk került elém erről női orgazmus témában. A hozzászólások között pedig olyasmiket láttam hogy ez baromság, „persze majd elmegyek mikor majd összepisilem magam” Értem én, hogy nem mindenkinél van ez így ahogy mindenkinek más a teste, és máshogyan reagál bizonyos dolgokra, hatásokra. Ezért is van ami nekem furcsa, sőt érthetetlen, mást pedig pont lázba hoz. Szóval igen va...

  Sokszor van olyan helyzet hogy szeretnék szépeket mondani, nyugodtan kiadni magamból plusz szebbé tenni valaki napját vagy pillanatát éppen, de inkább kétszer meggondolom. Sok esetben elrejtem a pillantást is amiből sejteni lehetne valamit vagy épp inkább nem írom le chatbe teljesen egészében ahogy tenném. (Jóval ritkábban teszem meg vagy sokszor visszafogottan). És miért is szokott ez lenni? Leginkább azért hogy ne okozzak félreértést,vagy ne az legyen hogy „becsapok valakit”, mert ő ezek után mást gondol és egy kellemetlenség legyen az egészből. Mondom ezért mert voltak már ebből kifolyólag negatív tapasztalataim és azért azóta sokkal óvatosabb vagyok és sokszor nem merem kimondani vagy leírni tejes egészében amit szeretnék. Nyilván nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, de óvatosabb leszel ha nem jól jönnek ki ezek a szituációk. Pl van az a helyzet amikor valaki rádmosolyog fizetéskor vagy random egy idegennel beszélsz kicsit mert épp úgy jön a helyzet és nem mindig egyé...

  Irányomba felvetett téma volt többek között, hogy mit gondolok a társkeresőkről. Nos, röviden: tapasztalatom hozzá 0. Hosszabban: Mindjárt ezt kifejtem miért, de előbb leírok pár gondolatot. Kiindulópontja az egésznek, hogy igazból én sosem kerestem partnert úgymond. Sosem volt olyanom, hogy na én most pasizom vagy direkt azzal foglalkozom hogy keressek valakit. 19 éves koromig nem is nagyon érintkeztem fiúkkal, 1-2 kisebb érintést, ölelést puszit leszámítva. Amiből nálam kapcsolat alakult ki az teljesen véletlenszerűen alakult úgy. Teljesen tervezetlenül történt és csak internetes kommunikációból kiindulva (mivel zárkózottabb is vagyok). A legutóbbi kapcsolatom után jöttem rá hogy nekem maga a kapcsolat hagyományos formában nem is igazán való, ahogy azt már akkor is éreztem és féltem tőle mielőtt bármi is lett volna az életemben. Már akkor féltem az egész dologtól hogy most akkor nekem állandóan együtt kell lenni valakivel? Mindent együtt kell csinálni? És mi van ha egyedül ...