Miért nem szeretek bókolni a srácoknak?

 

Sokszor van olyan helyzet hogy szeretnék szépeket mondani, nyugodtan kiadni magamból plusz szebbé tenni valaki napját vagy pillanatát éppen, de inkább kétszer meggondolom. Sok esetben elrejtem a pillantást is amiből sejteni lehetne valamit vagy épp inkább nem írom le chatbe teljesen egészében ahogy tenném. (Jóval ritkábban teszem meg vagy sokszor visszafogottan).

És miért is szokott ez lenni? Leginkább azért hogy ne okozzak félreértést,vagy ne az legyen hogy „becsapok valakit”, mert ő ezek után mást gondol és egy kellemetlenség legyen az egészből.
Mondom ezért mert voltak már ebből kifolyólag negatív tapasztalataim és azért azóta sokkal óvatosabb vagyok és sokszor nem merem kimondani vagy leírni tejes egészében amit szeretnék.

Nyilván nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, de óvatosabb leszel ha nem jól jönnek ki ezek a szituációk.
Pl van az a helyzet amikor valaki rádmosolyog fizetéskor vagy random egy idegennel beszélsz kicsit mert épp úgy jön a helyzet és nem mindig egyértelmű hogy valaki kedvességből mosolyog vagy azért is mert tán tetszik is az illető valamennyire.

Nem emlékszem minden helyzetre, de online és az életben is jártam már többször úgy hogy félreértelmezték azt ha valakivel jól elvagyok vagy valami kedveset mondok vagy netán még sokkal többet is láttak bele.
Amit értek persze mert én sem tudom mindig eldönteni a férfiaktól hogy most tényleg tetszem e is neki vagy ez mind csak kedvesség volt, a viselkedése, mosolya.
Részemről pár helyzet után inkább visszavonultam ebből.
Mert ugye ha egy nő jól elbeszélget egy pasival,vannak közös témák, meg tudja nevettetni stb stb,sok esetben bepróbálkozik a férfi, ami még nem gond nyilván, meg lehet ezt beszélni hogy most ez több vagy sem.

Csak van aki egyből azt hiszi hogy akkor a nő már többet is akar és előfordul hogy ebből sértődés lesz vagy valaki annyira felbátorodik hogy már mutogatna valamit amire nem vagyok kíváncsi – mert volt ilyenre példa is.
Online azt követtem el hogy pl egy külföldi srác – aki azóta stalkeremmé vált – régebben rámírt beszélgettünk néha, én csak megjegyeztem hogy egyébként helyes, de nem akartam úgy semmit.

Gondoltam ez nem gond, miért ne említsem ha így gondolom és emellett persze neki is valószínű jólesik.
Aztán ahogy 1-2x beszéltünk beszéltünk egyre több időt akar velem lenni és már ez átment zaklatásba hogy mi az hogy én itt vagyok-ott vagyok, meg hogy elmegyek aludni és nem vele foglalkozom, nem vele vagyok online. Aztán meg sokszor a fejemhez vágta hogy én hazudtam neki hogy nem is helyes csak hazudtam , biztos csak úgy mondtam.

Veszekedések voltak abból hogy nem várhatja el hogy állandóan vele beszélgessek, főleg hogy ő nem is dolgozik nekem meg más dolgom is van mint folyton Facebookozni,de mindegy. Szóval sokszor feljött ez hogy biztos csak hazudtam, utána már inkább kerültem ezt mondom nem fogom ott bizonygatni hogy de pedig amúgy jól nézel ki – a viselkedés mellesleg más tészta - mert akkor meg az jött volna hogy akkor meg miért nem akarok vele lenni ha annyira jól néz ki.
Nem mintha az hogy valaki helyes azt jelentené hogy össze akarnál vele jönni- nem mellesleg ilyen modor mellett- főleg ha a világ másik végében él.
Talán egy alkalommal volt hogy egy közösségi képmegosztó oldalon valaki fotója alá írtam egy kommentet egy fiúnak, hogy jól néz ki meg ilyesmi de röviden és tömören nem akartam nyálas se lenni meg hogy ne jöjjön ki valami hülyeség. Ott nem volt ebből semmi cikis helyzet.

De többször nem csináltam ezt.
Igazából félek mindig attól ha bókolok valakinek egy kicsit akkor már benne lehet az hogy utána azt hiszi hogy ez felkérő volt.
Pedig csak egyszerűen annyi lenne hogy szívesen mondanám valakinek hogy kedves, hogy aranyos vagy jóképű, de hogy ne keveredjek valami hülyeségbe nem teszem.
Munkahelyen meg pláne más is hallja akkor egyből elkezdnek poénkodni megcukkolni hogy húúú biztos belezúgtál rendesen meg na mikor jöttök össze.

Volt tavaly olyan kollégám akivel tök jól el tudtam beszélgetni ha volt egy kis idő és nem ült a nyakamon főnök éppen, plusz vele lehetett őszintén beszélni, nem volt olyan fenéknyaló alkalmazott mint ott sokan. Aztán láttam rajta hogy valószínű többet akarna, próbált is elhívni valahova de nem mentem bele. De ugyanúgy beszélgettünk meg minden nem volt aztán semmi törés, nem akartam tőle mást. Jófejnek tartottam, de nem akartam közelebb kerülni hozzá.
Egyik nap bejött felnyírt hajjal, szakáll bajusz leborotválva, úgy tök szívesen mondtam volna neki hogy így tök jól áll neki. De nem mertem.

Ez még ezelőtt volt, hogy próbált elhívni valahova, de arra gondoltam hogyha most ezt kimondom akkor azt hiszi hogy azért mondom mert...
Pedig nem, de attól még van szemem hogy jobban áll neki :)
Napközben vagy 3x átgondoltam hogy mondjam e, mert annyira akartam volna, de nem akartam hogy félreértse, és aztn meg az legyen hogy akkor minek is mondok ilyet.
Nyilván van akinek ez nem baj, de jobbnak láttam akkor nem mondani ezt hátha befürdök.
Szóval azért nem mondom ki általában, mert félek attól hogy ezt már egy lépésnek veszik a „keringőre” és ha mégsem így van akkor meg én leszek a rossz és a gonosz .
Legalábbis aki annyira komolyan veszi.
Ez egyénfüggő.

Engem nem zavar, sőt az is jólesik ha valaki olyan személy dicsér meg akihez nem vonzódom úgy, de nyilván az se mindegy milyen stílusban mondja .D
De azok után hogy volt ebből sértődés átlagban befogom inkább,ne bántsak meg akkor senkit.
Persze így legtöbbször másoknak sem teszek jobbat sajnos.
Tudom hogy a férfiaknak is nagyon jólesik ha bókolnak nekik, sőt! És nagyon szeretnék is! Imádnám, de félek a következményektől :D Ha utána magyarázkodnom kell.
(Van mikor a mosolygást is visszafogom, de azért mert van hogy olyan pasi mosolyog rám hogyha elkezdem akkor úgy marad a szám és olyan leszek mint egy idióta (és nem akarom hogy idiótán nézek ki előtte), persze van olyan is mikor nem bírom visszafogni és olyan széles vigyorral állok ott hogy már harapom a számat hogy na nyugiiiii
de tényleg van hogy nem szabad kimutatnom mert van akinek olyan mosolya van hogy elolvadok és ha nagyom magam vigyorogni akkor kész fullra lejön hogy elszálltam :D)

Pedig annyira bírnám ha lazán kimondhatnám és még látnám is ahogy elmosolyodik és örül neki :)))
Nyilván azért nem mindenkinek mondanám ki és nem akármit, különben elég hülyén jönne ki. xD
Munkahelyemen sok férfi vásárló is megfordul van azért pár akit vonzónak tartok már amennyire látom 1-2 pillanatra , nyilván nem ismerem.
Azért a gondolataimat jó hogy nem hallják mert akkor ezt hallanák (amikre így emlékszem miket gondoltam .D):
- Úh, de jó illatod van! Olyan szexiiii * szimat szimat szimat* mééééégggg!!!!!!!!
- Jaj isteneeem az a mosoly de cukiiiiii! <3
- Tudok e segíteni? Neked bármit :P
- Azok a kezek...uh miket csinálhatnának...
*néééz rám, mosolyog ezerrel*-Na mit mosolyogsz te kis huncut? tetszem? :D te édeeeees
- Mh jó a segged...meg a hátad fff

stb…
Szóval csak próbálom kivédeni a rosszat és ezzel sajnos sokszor mindkét oldalról megfosztom magunkat valami jótól.
De azért végszónak (végmondatnak) ideillesztem a múlt heti fura gondolatomat, miután munkában kiszolgáltam több édes mosolygós férfit
„Férfiak…...cukiságok :D”

- szóval nem haragból nem bókolok vagy mert smucig vagyok, én megtenném, csak akkor ne az legyen hogy már elhívtam randira.