Irányomba felvetett téma volt többek között, hogy mit gondolok a társkeresőkről. Nos, röviden: tapasztalatom hozzá 0. Hosszabban: Mindjárt ezt kifejtem miért, de előbb leírok pár gondolatot. Kiindulópontja az egésznek, hogy igazból én sosem kerestem partnert úgymond. Sosem volt olyanom, hogy na én most pasizom vagy direkt azzal foglalkozom hogy keressek valakit. 19 éves koromig nem is nagyon érintkeztem fiúkkal, 1-2 kisebb érintést, ölelést puszit leszámítva. Amiből nálam kapcsolat alakult ki az teljesen véletlenszerűen alakult úgy. Teljesen tervezetlenül történt és csak internetes kommunikációból kiindulva (mivel zárkózottabb is vagyok). A legutóbbi kapcsolatom után jöttem rá hogy nekem maga a kapcsolat hagyományos formában nem is igazán való, ahogy azt már akkor is éreztem és féltem tőle mielőtt bármi is lett volna az életemben. Már akkor féltem az egész dologtól hogy most akkor nekem állandóan együtt kell lenni valakivel? Mindent együtt kell csinálni? És mi van ha egyedül ...